Az üzemanyag-szivattyú ritkán áll le egyik napról a másikra. Először melegen nehezebb indítás, emelkedőn vagy teljes gázon rövid teljesítménykiesés jelentkezik, az autó pedig időnként leáll, majd kis idő múlva újraindul. Jellemző a tartály környékéről jövő búgás vagy sivítás, amely alacsony üzemanyagszintnél felerősödik — a szivattyút maga az üzemanyag hűti és keni, ezért a tartalékon való gyakori közlekedés lerövidíti az élettartamát. Az eltömődött szívóoldali szűrőszita ugyanúgy viselkedik, mint a kifáradt szivattyú.
Használt tartálynál a belső tisztaság és a tömörség a legfontosabb. Ellenőrizze a betöltőnyakat, a hegesztéseket és az alsó részt rozsda szempontjából, nézze meg az alvázsérülésekből eredő deformációkat és a műanyag rögzítők állapotát. Komplett szivattyúegységnél figyelje az úszó és a szintjeladó állapotát, a karima alatti tömítőgyűrűt, valamint azt, nem repedtek-e meg az egységen belüli műanyag csövek és gyorscsatlakozók — évek alatt elridegednek és beszereléskor letörnek. Törött falú, sérült autóból származó tartályt ne használjon.
OEM szám alapján ellenőrizze a tartály űrtartalmát, az üzemanyagot, és azt, hogy első- vagy összekerékhajtású autóról van-e szó — a forma eltér. Különbség lehet a kiegészítő fűtéssel szerelt, más emissziós normájú vagy facelift utáni változatok között is. A szivattyúegység adott nyomásra van hangolva, ezért a ránézésre azonos, más motorváltozatból származó darab nem feltétlenül megfelelő. Sok autónál csere után légtelenítés és tömörségvizsgálat szükséges.
