A kifáradt első lengéscsillapító először a kényelmen, csak utána a hangokon látszik. Az autó egy úthiba után többször is utánleng, fékezéskor az eleje erősen előrebukik, kanyarban pedig puha és bizonytalan. Küszöbön vagy kátyún áthaladva kemény, fém a fémen jellegű koppanás hallatszik. A szivárgó lengéscsillapítót a házán és a munkahengeren végigfutó zsíros, porral belepett csíkról ismeri fel — a vékony olajfilm még rendben van, az összefüggő, lecsorgó olaj már nem.
Használt lengéscsillapítón először a dugattyúrudat ellenőrizze: fényesnek kell lennie, korrózió, pontszerű kimaródás és karc nélkül, mert a sérült rúd hetek alatt tönkreteszi a tömítést. Állítsa fel az egységet, és nyomja össze néhányszor — az ellenállásnak a teljes löket mentén egyenletesnek kell lennie, holtpont és zaj nélkül. Gólyalábas kivitelnél nézze meg a menetet, a rugó felfekvő felületét, a felső tartó és a forgáscsapágy állapotát is. Az elhajlott vagy megdőlt cső azt jelenti, hogy az autó ütést kapott a kerékre.
OEM szám alapján rendelve az első lengéscsillapítók eltérnek motorizáció, első tengelyterhelés, felszereltség és futóműtípus szerint — a sportos, a komfort és a megerősített kivitelnek külön száma van, még ha kívülről hasonlítanak is. Különböztesse meg a bal és jobb oldali darabot ott, ahol nem cserélhetők fel, és figyeljen az elektronikusan szabályozott csillapítású változatokra, amelyeken csatlakozó van, és csere után adaptációt igényelhetnek. A lengéscsillapítókat mindig párban cserélje, és utána ellenőriztesse a futómű-beállítást.
