Fiat Bravo II vonóhorog

A vonóhorgot nem a futott kilométer, hanem a korrózió és a holtjáték viseli meg. A levehető kivitelnél előbb nehezebben zár a gömbfej, a mechanizmus nem ül fel ütközésig, zárás után pedig érezhető mozgás marad a fészekben — ilyenkor a csap és a vezetőfelület már kopott. A fix kivitel a tartó alsó oldalán szenved, ahol megül a só és a nedvesség, valamint a csavarok alatti felületeken, ahol a fényezés alatti rozsda sokáig rejtve marad.

Használt darabon keresse a hátulról érkező ütközés nyomát: enyhén elgörbült kar, oválisra nyúlt csavarfurat vagy a hegesztésnél megjelenő repedés azt jelenti, hogy a tartó már egyszer energiát nyelt el. Nézze meg az elektromos részt is — a csatlakozóaljzat oxidálódott érintkezője a leggyakoribb oka annak, hogy az utánfutón kihagy a világítás. Ellenőrizze, hogy a csavarkészlet megvan-e, és hogy a gyári adattábla a helyén van-e.

Cikkszám szerinti rendelésnél fontos, hogy a tartó pontosan az adott karosszériához készül, és a ferdehátú, a limuzin és a kombi között nem cserélhető. Különítse el a fix, a csavarozott és a bajonettzáras levehető kivitelt, és főleg az elektromos szerelvényt: a saját modullal érkező gyári készletet beszerelés után kódolni kell az autóba, az univerzálisat nem. A jóváhagyási számot és a terhelési adatokat tartalmazó táblát őrizze meg, az okmányok kiegészítéséhez általában szükség van rá.